This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Füst Milán: El innen, el…

Portre of Füst Milán

El innen, el… (Hungarian)

Az édes és végtelen tengeren,
Melynek tisztasága hűs s átjárja a lelket,
(Átjárja a lelket s lebegteti szél: –
Bástyákon is szabad lobogót ami lenget,)
S didergő szívet ahol napsütés melenget,
S a kiáltás hol úgy csapong a széllel, zöld, zuhogó
vizeken,
Mint könnyű rózsalevél…
…S zöld üveglapon ahol áramlik és úszik,
Leng a magány, jár ragyogón, hidegen…
…S ahol este a napkorong
A kezdődő homályba zuhan s eltünik…
 
Az édes és végtelen tengeren,
Lobogj én lelkem, mint a kósza szél…
Mint a hajnali kiáltás, amely messze bolyong
S hirdesd, hogy végbevitted, amit sors és szenvedély
E földön rádszabott. Leróttad tartozásodat
S csak magadat mulatni tombolsz még a tágas ég alatt,
Aztán indúlj a messzi vidékre, hol megérkezel éjjel
S hol sötét hegyek alján piroslik a tűz,
Mert zöld fenyőfát éget az északi pásztor
S a fenyőknek édes és gyantás illata terjeng…
 
Légy vendég köztük, láthatatlan,
Kósza szellem, mely tüzet
Keres, hogy megtisztúljon abban
S jóért jótettel fizet:
Éleszd a lángjaik
Pirosló szárnyait
S illesd szemök, hogy álmuk jó legyen…
S ott várj, amíg majd völgyön és hegyen
A végső pirkadat köszönt reád
S a végtelenbe virrad éjszakád.



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationhttp://dia.pool.pim.hu

Via, via di qua… (Italian)

Sul infinito mare dolce,
La cui purezza è fresca e permea l’anima,
(Permea l’anima e la sventola il vento: –
Quel che fa sventolare i vessilli liberi sui bastioni,)
Dove i raggi solari scaldano il cuore tremante,
E dove il grido svolazza con il vento sulle verdi acque torrenziali,
Come petalo di rosa leggero…
… E sulla lastra di vetro verde dove fluisce e nuota,
Aleggia la solitudine, procede lucente, freddamente…
… Dove a sera il disco solare
Precipita nel crepuscolo incipiente e svanisce…
 
Sventola anima mia, sul dolce mare infinito,
Come il vento vagante…
Come grido mattutino, che raminga lontano
E annuncia, che avevi compiuto ciò, che il destino
e la passione
Su questa terra t’avevano assegnato. Hai pagato il tuo
debito,
E sotto il cielo vasto solo per il tuo diletto stai strepitando
ancora,
Poi avviati verso lidi lontani, dove giungerai di notte,
Dove sotto i tetri monti rutila il fuoco,
Perché il pastore nordico pini verdi sta bruciando,
E il loro profumo dolce e resinoso si spande…
 
Sii ospite tra di loro, invisibile,
Spirito vagante in cerca del
Fuoco, in cui purificarsi
E per il bene con bene paga:
Ravviva le ali rutilanti
Delle loro fiamme
E socchiudi i loro occhi, che sia dolce il loro sonno…
Attendi là, finché nella valle e sui monti
L’ultimo albore ti dà il benvenuto
E la tua notte albeggia nell’infinito.
 
 
 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap