Fabó Kinga: Androgen (Androginosz in English)

A méhek mind kemény, feltöretlen szüzek.
Szüzek, de nem úgy, mint mi, halandók.
Egójuk nincs. Kétneműek. Ahogy a hold.

A pillangók. Fallosz-lelkek.
Női testet öltött lélek-falloszok.
Hold leánya, lányai

vonzottak, de csak amíg
meg nem ismertem őket.
Mint szeretőket.

Meguntam az egómat.
Meg az övéket.
Unom a szolgálatukat.

Éket ver közénk. Se
be, se ki nem enged. Hiába
próbálkozom. A magamét

még csak áttöröm valahogy.
De az övét? Azt hogy?
Önző, ösztönző; de mire?

Eredendően ilyen?
Önállótlan, függő.
Hogy pont tőlem: elcsüggesztő.

Nem is sejti, hogy én függök tőle.
Én vagyok erősebb: a kiszolgáltatott.
Nőben kemény, erőszakos.

Férfiban finom, törékeny, gyöngéd.
Mit szeretnék? Hogy egyszerre
teperjen le, simogasson,

hatoljon belém erőszakosan, vadul.
Hadd legyek újra üres, semleges.
Személytelen, elementáris nő.

The bees are tough, hard to break virgins.
Virgins, but different from us humans.
They have no ego. Hermaphrodites. Like the moon.
 
Butterflies. Phallic souls.
Soul phalluses in female bodies.
The daughter, daughters of the moon
 
allured me but only until
I figured them out.
As lovers.
 
I got tired of my ego.
And theirs too.
I’m bored of their services.
 
It wedges an obstacle between us. Neither
in nor out. In vain
I keep trying. I can break through
 
mine somehow.
But his? How?
Selfish, inspiring; but for what?
 
Is he like this by nature,
subservient, dependent?
On me? That’s dispiriting.
 
He doesn’t even suspect, that I depend on him.
I am the stronger, the unprotected.
Tough as a woman, austere.
 
Delicate as a man, fragile, gentle.
What would I like? I want him to
wrestle me gently to the floor,
 
penetrate me violently, savagely.
So I can become empty and neutral.
Impersonal, primarily a woman.