Fekete Vince: Vreme izbačen iz koloseka (Kizökkent idő in Serbian)

(Sz.L. levele K.E-nek,
W.S. fordítása közben)

(A 14. Shakespeare-szonett kezdősorára)

,,Nem fejtem a csillagok titkait,
nem kémlelek, sem földet, sem eget:
mit érdekelne, mi új, s mi avítt,
jövő vagy múlt, a lehet, nem lehet?
Csak azt tudom, hogy míg te vagy, vagyok,
s amíg Veled, némán áll az idő,
s egy kurta óra sokkalta nagyobb,
mint a hiány, mi belőle kinő.-
Pedig az óra, s a perc is: ,,lopott",
s aztán fullasztó hetek, hónapok,
bő lakomára ínséges torok
jönnek, míg megint újra felragyogsz:
s a titkunk a csillagok titka lesz:
kié vagy, tőlem mindig visszavesz,"

(Pismo S. L.-a K. E.-u,
tokom prevođenja W. S.-a)
 
(Na početni stih 14. Šekspirovog soneta)
 
„Ne zaboravljam tajne zvezda,
ne ispitujem ni zemlju, ni nebo:
budućnost, prošlost, novina, starina,
može, ne može što bi me kopkao?
Samo to znam, dok postojiš, postojim,
dok sam s Tobom, vreme nemo stoji,
i prolazan sat je daleko veći
od manjka što iz njega sledi. –
Ta i sat, a i minut je: „zakidan“,
pa stižu zagušljive nedelje, meseci,
nakon izobilja oskudica
dok tvoj lik ponovo ne zasja:
i naša tajna biće tajna zvezda:
čija si, od mene te i oduzima."