Gergely Ágnes: Kettősverseny

Emlékszel-e a fogadóra?

Százötven éve múlt,

hogy a falon megállt az óra,

s a tollas ágyneműt

szétvetve hagyta valaki,

mig a széllel menekült

napszállatkor, hogy az, aki

utána iramult,

nyomát se lelje, s ha üt az óra,

s odakinn, odabenn

pisztolyt fognak a fogadósra

szépen, törvényesen,

a Corpus Iurist sérülés,

a lovakat bögöly,

az ablakot golyó ne érje, és

a hordót sem. Száll a toll.

Ló, delizsánsz, párkány halott.

A gyertya lengedez.

Én egy fogadóst siratok.

Az ő drámája ez.

There was an inn - do you recall?

A century and a half

since that old clock stopped on the wall

and unmade sheets were left

by one who flew a bed of feathers,

escaping with the wind

at sundown, making sure the other,

pursuing him, might find

no trace of him, and though the clock toll,

and though, without, within,

pistol be pressed to landlord’s temple

in proper style and prim,

no wound might breach the Code of Law,

the horses flesh no fly,

no pistol-ball the window or

the wine cask. Feathers fly,

and, while coach, threshold, horse are gone,

the candle flickers still.

It is a landlord whom I mourn,

his drama that I tell.