Gergely Ágnes: Veremben

Szólítanak egy hangnélküli égből.

Ködfoltok, ultraviola.

A csigalépcső két részre szétdől.

Korom telepszik a fokaiba,

középütt állig ér a füstfal,

és szól, és szól az októberi kürt.

Nincs, ami befogadna, pitvar.

Nincs többé, aki útra küld.

Out of a silent sky descends my summons.

Its ultraviolet patched with clouds.

The spiral staircase splits into two sections.

Soot settles in the corners of the treads,

smoke builds up chin-high in the center,

and calls, and calls the autumn hunting horn.

No porch I find to proffer shelter.

No one to guide me any more.