This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Illyés Gyula: Mert szemben ülsz velem...

Portre of Illyés Gyula

Mert szemben ülsz velem... (Hungarian)

Mert szemben ülsz velem s csak a te arcod látom
   és nincs mellette az enyém,
ahogyan megszoktam a fotografiákon
   és előszobák tükörén;

mert szemben ülsz s csupán rajtad s nem épp úgy rajtam
   látom az idő nyomait
s önzésem azt hiszi, én a régi maradtam;
   a szívem elfacsarodik.

Ha nézne úgy szemem, ahogy huszonöt éve
   s te akkor az vagy, ami ma:
sose találkozunk! Egymást észre se véve,
   nem lelünk egymásra soha!

Élünk bár egy időt, ha akkor a hajam már
   olyan, amilyen ma: fehér,
lakunk bár egy szobát, nem én mellém akarnál
   feküdni, ha leszáll az éj.

Véletlen ennyi kell - esélyek milliárdja! -
   hogy minden idők végzetes
egyetlen egyeként birjalak, azt kivánva,
   egyetlen egyedként szeress?

Mert szemben ülsz - hol is? Míg én itt egymagamban
   nézek vissza és kérdezek, -
mint a célzóra, ha a golyó visszapattan,
   sebet én kapok, éleset.

Mert szemben ülsz... Ne üljünk másképpen mi sosem már
   csak egymás mellett, szorosan,
mint a régi nyitott ülésen az utaspár,
   ha jéggel jött a szélroham.

Üljünk mindvégig úgy, mint - emlékszel még, barátném?
   akkor, repülve, szánon, ott,
Sásdon, a hóviharban! - türjem csak ostorát én,
   mellemre vonva homlokod.

Szálljunk mindvégig így, hisz a szomj úgy lobog még,
   ha itt, vagy csillag-messze vagy,
hisz csillag-űrt s időt ma is átkóborolnék,
   hogy megtaláljalak.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://mek.oszk.hu

Related videos


minimap