Jász Attila: Egy szobát hordoz

Felismerted, egy szobát hordozol magadban, 
ahogy az éjszakai csendben fülelsz, felülsz, 

s hallod, járkál valaki benned. Egyre beljebb jut, 
siet. Ijedten látod, a kis falitükör, a tied 

szinte verdes, csaknem elrepül. Megérted, 
csak a hétköznapi dolgokon keresztül 

juthatsz közelebb e szoba nem létező kilincséhez.

Prepoznao si, sobu tegliš u sebi,
kako u noćnoj tišini osluškuješ, dižeš se
 
i čuješ, neko u tebi korača. Sve dublje stiže,
žuri. Preplašeno vidiš, malo zidno ogledalo,
 
tvoje je, gotovo te udara, odleti. Shvatio si,
samo preko svakodnevnih stvari
 
možeš stići do nepostojeće kvake te sobe.