Jékely Zoltán: Ráfogások Ovidiusra - Resignatio
Ráfogások Ovidiusra - Resignatio (Hungarian)Aljas számüzetés már egymaga minden öregség, Nem kell ahhoz gyötrő tengeri vagy gyalog út Messzire mindentől, ami életkedvet adó volt: Exiliumba sodor már az Idő maga is! Durva Mulandóság, te, ki mint hibbant agyu cézár, Rém-diadalkapukat emberi csontból emelsz: Esdeklő levelet bűnbánó, gyáva igékkel Tőlem mégse remélj: megvetem udvarodat. Volt-e babérkoszorúm? S most az zizeg átal a távol Síkjain – így üzened: tépdesi szörnyü kezed? Vagy magamat túlélt, révült jós, hallom előre, Hogy vihorászik a szél összetiport siromon.
|