This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Jékely Zoltán: L'uccisione del Drago (Sárkányölés in Italian)

Portre of Jékely Zoltán

Sárkányölés (Hungarian)

Megint az órjás, ronda varangy!
Hogy vartyog az éjben, a csendben!
Fülembe harsog, betölti szobámat –
s már látom előttem dülledt, sárga szemét.
De hol, micsoda zug, csatorna odva rejti?
Hol hömpölygeti has-testét, az ocsmányt,
hogy belerúgjak, összetiporjam!

Mily békén alszik a város,
a fáradt emberi lelkek pihegése
bolyhosan omlik az útra,
álmok mocorognak a párás
ablakokon – és a béke nagy álma
áll össze belőlük, s száll az egekbe.
S most íme, előlről kelljen a rémet
hallani ebben a csendben! –
Bagzó kedvében förtelmes párt keres újra
sokasítani ronda magát? –

Egy kapumélyből böffen elő, ott vartyog
pöfögő hasfeje – látom! Az undor,
a dűh futtomba fog el,
féltéglát ragadok fel, s teljes erőmből
belevágom az iszonyú testbe – dögölj meg! –
s még látom, a béle hogy omlik,
hurkásan hogy gomolyog a homályban,
s rém-szeme hogy mered énrám,
a Szent György-napján születettre,
ki íme, megölte, újra megölte a Sárkányt!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://dia.jadox.pim.hu

L'uccisione del Drago (Italian)

Di nuovo, quel enorme rospo ripugnante!
Come gracida nel silenzio della notte!
Mi gracchia nell’orecchio, riempie la stanza –
mi par già vedere i suoi occhi gialli a palla.
Ma dove, qual buco, antro del fosso lo cela?
Dove rotola la sua enorme pancia, quella schifosa,
se solo potessi prenderlo a calci, a calpestarlo!
 
Come dorme la città in pace,
l’ansimare delle anime stanche degli uomini
sfrana lanuginoso sulla strada,
s’agitano sogni sulle finestre
appannate – si ricompone
il grande sogno della pace, e vola nel cielo.
Ed ora, in questo silenzio tocca
nuovamente star a sentire il mostro! –
Con la voglia copulante è in cerca di una compagna
rivoltante per moltiplicare il ripugnante sé stesso? –
 
Rutta dal fondo di un portone, là gracida e sbuffa
la sua testa panciuta – lo vedo! La ripugnanza,
l’ira mi afferra all’istante,
agguanto mezza mattonella, e con tutte le mie forze
la scaglio addosso a quel corpo orrendo – crepa! –
e la vedo ancora mentre si riversano
le sue budella, gorgogliano nella penombra,
come mi fissano i suoi occhi spetrali,
me, che son nato il giorno di San Giorgio,
me, che l’avevo ucciso, ucciso nuovamente il Drago!
 
 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap