This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Jókai Mór: Georgo Frater (Fráter György in Esperanto)

Portre of Jókai Mór

Fráter György (Hungarian)

LIX. FEJEZET
Hetven napig temetetlen

Eljött a december. Az erdélyi hadsereg hazaoszlott. Castaldo és Sforza Pallavicini
hadaikat téli szállásaikra küldék Erdélyben. Fráter György a saját testőrezredét
is szabadságra küldé: a hadviselés télen pihent.
December 12-ikén, András napján érkezett meg Fráter György alvinci kastélyába,
tábori fáradalmait kipihenni.
A krónikás feljegyzi e napról, hogy azon szokatlan természet csodái voltak; zivatar volt,
villámlott, mennydörgött, sűrű zápor esett, délután fényes szivárvány ragyogott az égen,
mely után kemény északi szél támadván, egyszerre átcsapott az időjárás csikorgó hidegbe.
Luca napjára jéggé fagyott minden folyó.
Castaldo és Pallavicini nehány nap múlva Fráter György vendégei voltak a kastélyban,
s vacsoránál együtt mulattak vele.
Fráter György annyira gyanútalan volt, hogy még a rendes testőreit is előreküldé
Gyulafehérvárra: nem tartott maga mellett mást, mint Vas Ferenc apródját és Ferrari Márk
olasz titkárját.
Szent Özséb napján, Luca után harmadnapra, korán reggel kopogtatott a kardinál ajtaján
a titkárja, Ferrari Márk.
Fráter György éppen a hóráit végezé, az imazsámolyrul kelt föl. Pongyolaruhája,
egy drága prémes kaftán volt rajta. Kinyitá a titkárjának az ajtót.
Ferrari egy levelet adott át a kardinálnak, amit az felbontott, s elkezdett olvasni.
A titkár ruhaujjából markába csúsztatá a gyilkot. De nem volt bátorsága a rémtettet
végrehajtani: visszahúzódott. Ámde az ajtóban állt Pallavicini, az visszalökte,
s az ajtót behúzta előtte.
Ekkor Ferrari odaszökött a kardinálhoz, s tőrével a nyakába döfött.
– Mi ez? – kiálta föl Fráter György, visszafordulva. A gyilkos még egyszer a nyakába szúrt.
De a hatalmas, erős férfi egy ökölcsapással leteríté a nyomorultat, s kicsavarta kezéből
a gyilkot. Ekkor berohant a mellékszobában rejtőző többi orgyilkos, köztük Pallavicini,
s karddöfésekkel, pisztolylövésekkel leteríték a kardinált, aki „Jézus Mária!” kiáltással
rogyott össze, s kiadta lelkét.
A kiáltására elősiető apródját, Vas Ferencet is hét sebbel átszúrva leteríték,
s halottképpen otthagyták az ura mellett.
Azután levágták a kardinálnak azt a fülét, melyről híres volt, hogy születése óta szőrös,
s hőstettük tanújeléül elküldték Ferdinándnak.
Azzal otthagyták a halottat. A kincsein megosztoztak.
Az alvinci várkastélyból mindenki elfutott.
A sebeiből felocsúdó apród a gyilkosok eltávozta után felvánszorgott, s a faluba menekült:
ott ápolták a jobbágyok rejtegetve, míg magához tért.
A nagy ember pedig ott feküdt a tornác márványán hetven napig temetetlen.
Senki sem kérdezősködött utána. Csak amidőn a felépült apródja hírt vitt
a gyulafehérvári barátoknak ura haláláról, azok mentek érte, s eltemették a kolostorukban.
Sírkövén ez epitáfiummal: „Omnibus moriendum est.” (Mindenkinek meg kell halni.)
A francia közmondás így szól: „C’est plus qu’un crime; c’est une faute!”
(Ez több mint bűn, ez hiba!)
A bűnért fölmentést adott a pápa a gyilkosoknak; de a hibát megbosszulta a nemezis.
Fráter Györgyöt elveszítve, elveszté Ferdinánd Erdélyt.



Uploaded byKárpáti Göttler László Antal
PublisherAkadémiai Kiadó
Source of the quotationII. kötet LIX.fejezet
Bookpage (from–to)328-329
Publication date

Georgo Frater (Esperanto)

LIX. CHAPITRO

Dum sepdek tagoj malterigite

 

Alvenis la decembro. La transilvania armeo hejmen disighis.

Castaldo kaj Sforza Pallavicini siajn militfortojn sendis al vintraj restejoj en Transilvanio. Georgo Frater ankauh la propran korpgardistan regimenton sendis sur ferion: la militirado vintre restis.

   Je la 12 decembro, je la tago de Andreo alvenis Georgo Frater en sian kastelon de Alvinc, tendarajn lacecon elresti.

   La kronikisto notis pri tiu tago, ke tiam okazis nekutimaj naturaj mirakloj; tempesto, fulmadis, tondris, falis densa pluvego, posttagmeze hela chielarko brilis, post kio malmola norda vento atakanta, la vetero subite transsaltis en grincantan malvarmegon. Je la tago de Luca chiaj riveroj glaciighis.

   Castaldo kaj Pallavicini estis post kelkaj tagoj gastoj de Georgo Frater en la kastelo kaj dum la vespermangho ili amuzighis kun li komune.

   Georgo Frater estis tiel sensuspekta, ke li forsendis ankauh siajn ordinarajn korpgardistojn al Gyulafehervar: Li ne tenis aliulon apud sin mem, kiel Ferenc Vas paghion kaj Mark Ferrari italan sekretarion.

   Je la tago de Sankta Ojhebo, tri tagoj post post Luca, frumatene frapis sur la porto de la kardinalo la sekretaro Mark Ferrari.

   Georgo Frater jhuste finis siajn horaojn, li levighis el la preghskabelo.

Sia negligha vesto, karapelta kaftano estis sur li. Li malfermis la pordon por sia sekretario.

   Ferrari tradonis leteron al la kardinalo, kion li malfermis kaj komencis legi. La sekretaro glitigis mortigilon el la vestofingo en sian mankavon.

   Sed li ne havis kuraghon ekzekvi spektroagon: li retirighis.

   Kvankam en la pordo staris Pallavicini, kiu repushis kaj la pordon entiris antauh li

   Tiam Ferrari tien fughis al la kardinalo kaj kun sia ponardo pikis en la kolon.

   - Kio okazis? – ekkriis Georgo Frater returnante. La murdisto ankorauh unufoje pikis en la kolon.

   Sed la grandega viro subfaligis la mizerulon kun pugnofrapo kaj la murdilon li eltordis el la mano.

Tiam enkuregis la pluaj murdistoj kashighintaj en la flanka chambro, inter ili Pallavicini kaj kun glavopikoj, kun pistolpafoj subfaligis la kardinalon, kiu terenfalis kun krio „Jesuo Maria!” kaj eldonis spiriton.

   Je la krio antauhen rapidanta paghio, ankauh Ferenc Vas estis subfaligata trapikate kun sep vundoj kaj mortinte lasis lin tie apud sia sinjoro.

   Poste li tranchis tian orelon de la kardinalo, pro kio li estis fama, ke ghi estis harplena ekde naskigho kaj kiel atestantsignon de ilia heroajho sendis ghin al Ferdinando.

   Tiel ili lasis la mortanton tie. Ili dividis sian trezoron.

   El la kastelo de Alvinc chiu forkuris.

   La paghio rekonsiighanta el vundoj pene iris suben post forigho de la murdistoj kaj fughis  en la vilaghon: tie flegis lin la servutuloj kashade ghis li rekonsiighis.

   La granda homo legis tie, sur la marmoro de la verando dum sepdek tagoj

senterigite. Neniu demandadis pri li. Nur kiam sia resanighita paghio alportis sciigon al la fratoj de Gyulafehervar pri la morto de sia sinjoro, ili iris por li kaj enterigis lin en ilia klostro. Sur sia tombosxtono kun tiu epitafio: „Omnibus moriendum est.” (Chiu devas morti.)

   La franca proverbo diras: „C’est plus qu’un crime; c’est une faute!”

(Tiu estas plu ol peko, tiu estas eraro!)

   Pro la peko la papo donis absolvon al la murdistoj; sed la eraron venghis la nemezo. Perdite Gergon Frater, Ferdinando perdis Transilvanion.



Uploaded byKárpáti Göttler László Antal
Source of the quotationOSZK MEK
Bookpage (from–to)328-329

minimap