József Attila: (Szállj költemény…)

Szállj költemény, szólj költemény
mindenkihez külön-külön,
hogy élünk ám és van remény, –
van idő, csipjük csak fülön.

Nyugtasd a gazdagok riadt
kis lelkét - lesz majd kegyelem.
Forrást kutat, nem vért itat
a szabadság s a szerelem.

Szólitsd, mint méla borjuszáj
a szorgalmas szegényeket -
rágd a szivükbe - nem muszáj
hősnek lenni, ha nem lehet.

1937. márc. eleje

Do fly my verse, do fly, do tell
to every person, tell to each,
that we're alive, there's hope as well -
time puts it all within our reach.
 
Do calm the rich - each soul so small -
tell them: don't fret, of mercy think,
freedom and love are there for all:
not blood but springs provide the drink.
 
Do, like some slack-jawed chap, address
each toiling poor, ask him to heed:
If you're no hero, you're no less,
when for such action there's no need.