József Attila: Canción simple (Együgyü ének in Spanish)

Fiatalember, húszesztendős, velem egyidős
Szép szeretőjét nagyon szereti
Ugy szereti, épp mind medrét a folyó,
amelyikben a halak is lebúnak az iszapba, ha elfáradtak
Csak símogatja és nagyon szereti
Ha virágot kap, mind odaadja, a kenyeret is odaadja,
nem szegi meg maga
Fölolvassa neki az újságot, megvárja,
amíg elalszik, aztán elalszik ő is
Tüzet rakni is segít és fütyörészve vágja föl a fát
Ha volna szeretőm, én is nagyon szeretném
Éppen mint a medrét a folyó.

1925. április

Es joven y su edad es la mía: veinte años.
Ama profundamente a su amante tan bella.
La ama como el río a su cauce. En su fango
los peces, al cansarse, van a ocultarse, lentos.
Él la acaricia con ternura, enamorado.
Y si recibe flores, todas son para ella.
Su pan también le da para que ella lo corte.
Le lee siempre el periódico, espera que se duerma
y luego él también se duerme.
La ayuda a hacer el fuego, corta leña, silbando.
Si tuviera una amante, yo también la amaría
como el río a su cauce.