This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

József Attila: Consciousness (Eszmélet in English)

Portre of József Attila

Back to the translator

Eszmélet (Hungarian)

1
Földtől eloldja az eget
a hajnal s tiszta, lágy szavára
a bogarak, a gyerekek
kipörögnek a napvilágra;
a levegőben semmi pára,
a csilló könnyűség lebeg!
Az éjjel rászálltak a fákra,
mint kis lepkék, a levelek.

2
Kék, piros, sárga, összekent
képeket láttam álmaimban
és úgy éreztem, ez a rend -
egy szálló porszem el nem hibbant.
Most homályként száll tagjaimban
álmom s a vas világ a rend.
Nappal hold kél bennem s ha kinn van
az éj - egy nap süt idebent.

3
Sovány vagyok, csak kenyeret
eszem néha, e léha, locska
lelkek közt ingyen keresek
bizonyosabbat, mint a kocka.
Nem dörgölődzik sült lapocka
számhoz s szívemhez kisgyerek -
ügyeskedhet, nem fog a macska
egyszerre kint s bent egeret.

4
Akár egy halom hasított fa,
hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált.
Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra.

5
A teherpályaudvaron
úgy lapultam a fa tövéhez,
mint egy darab csönd; szürke gyom
ért számhoz, nyers, különös-édes.
Holtan lestem az őrt, mit érez,
s a hallgatag vagónokon
árnyát, mely ráugrott a fényes,
harmatos szénre konokon.

6
Im itt a szenvedés belül,
ám ott kívül a magyarázat.
Sebed a világ - ég, hevül
s te lelkedet érzed, a lázat.
Rab vagy, amíg a szíved lázad -
úgy szabadulsz, ha kényedül
nem raksz magadnak olyan házat,
melybe háziúr települ.

7
Én fölnéztem az est alól
az egek fogaskerekére -
csilló véletlen szálaiból
törvényt szőtt a mult szövőszéke
és megint fölnéztem az égre
álmaim gőzei alól
s láttam, a törvény szövedéke
mindíg fölfeslik valahol.

8
Fülelt a csend - egyet ütött.
Fölkereshetnéd ifjúságod;
nyirkos cementfalak között
képzelhetsz egy kis szabadságot -
gondoltam. S hát amint fölállok,
a csillagok, a Göncölök
úgy fénylenek fönt, mint a rácsok
a hallgatag cella fölött.

9
Hallottam sírni a vasat,
hallottam az esőt nevetni.
Láttam, hogy a mult meghasadt
s csak képzetet lehet feledni;
s hogy nem tudok mást, mint szeretni,
görnyedve terheim alatt -
minek is kell fegyvert veretni
belőled, arany öntudat!

10
Az meglett ember, akinek
szívében nincs se anyja, apja,
ki tudja, hogy az életet
halálra ráadásul kapja
s mint talált tárgyat visszaadja
bármikor - ezért őrzi meg,
ki nem istene és nem papja
se magának, sem senkinek.

11
Láttam a boldogságot én,
lágy volt, szőke és másfél mázsa.
Az udvar szigorú gyöpén
imbolygott göndör mosolygása.
Ledőlt a puha, langy tócsába,
hunyorgott, röffent még felém -
ma is látom, mily tétovázva
babrált pihéi közt a fény.

12
Vasútnál lakom. Erre sok
vonat jön-megy és el-elnézem,
hogy' szállnak fényes ablakok
a lengedező szösz-sötétben.
Igy iramlanak örök éjben
kivilágított nappalok
s én állok minden fülke-fényben,
én könyöklök és hallgatok.

1933-1934



Source of the quotationhttp://mek.niif.hu

Consciousness (English)

1.
The dawn has unloosed the sky from the earth
and at its clear soft word
the beetles, the children
come tumbling out into the light of day;
no haze in the atmosphere,
the sparkling lightness floats everywhere!
During the night, like butterflies,
the leaves have settled on the trees.

2.
Blue, red, yellow poly-daubed
pictures I saw in my dreams,
and I felt: this is the order of things,
not a floating dust-speck’s out of place.
Now gloom-like my dream spreads out to my limbs
and the iron world is the order.
By day a moon rises in me and when it’s night
outside - a sun shines here within.

3.
I am thin, just bread I eat sometimes,
amongst these frivolous prattling souls
its for nothing that I seek something more sure
than the throw of the dice.
There’s no roast shoulder nuzzling at
my lips, or child at my heart.
For all its skill the cat can’t catch mice
outside and inside at the same time.

4.
Like a pile of hewn timber
the world lies heaped up on itself,
one thing presses and squeezes and
interlocks with the other,
so each is determined.
Only what is not has a bush,
only what will be is a flower,
what is crumbles into fragments.

5.
In the goods station yard
I flattened myself against the foot of the tree
like a slice of silence; grey weeds
reached up to my mouth, raw and queerly sweet.
Dead still I watched the guard, (what was he sensing?)
and, on the silent waggons,
his shadow which kept obstinately jumping
upon the lustrous dew-laden coal-lumps.

6.
See, here inside is the suffering,
out there, sure enough, is the explanation.
Your wound is the world - it burns and rages
and you feel your soul, the fever.
You are a slave so long as your heart rebels -
you become free by making it your pleasure
not to build yourself the kind of house
in which the landlord settles down.

7.
I looked up from under the evening
at the gear wheels of the skies -
from glistening threads of chance
the loom of the past was weaving law,
and again I looked up at the sky
from under the vapours of my dreams
and I saw that the fabric of the law
was always bursting apart somewhere.

8.
The stillness was listening - the clock struck one.
You could rediscover your youth,
between dank cement walls
you can imagine a little freedom -
I thought. And, then, as I stand up
the stars and the Great Bear
glimmer up there
like bars above the silent cell.

9.
I have heard the iron weep,
I have heard the rain laugh.
I have seen that the past is split
and only images can be forgotten;
and that I can do nothing but love,
bowed down under my loads -
why must I forge you into a weapon,
gold of self-awareness!

10.
He has fully become a man
who has in his heart no mother, father,
who knows that he gets life
only as an extra to death
and, like something found, he will give it back
at any time, that’s why he keeps it safe,
who is not a god and not a priest
either to himself or anyone.

11.
I have myself seen happiness,
soft it was, blond and three hundredweight.
Its curly smile was tottering
On the strict grass of the yard.
It settled into the soft warm puddle,
blinked, and gave a grunt at me -
to this day I see how hesitantly
the sunlight toyed amongst its downy hairs.

12.
I live by the railway line. Many trains
go past here and, time and again,
I watch the lighted windows fly
through the fluttering fluff-darkness.
So through eternal night
rush illuminated days
and I stand in each cubicle of light,
I lean upon my elbows and am silent.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.mathstat.dal.ca

minimap