József Attila: Orvalho (Harmatocska in Portuguese)

Guggolva ringadoz

a málnatő, meleg

karján buggyos, zsíros

papíros szendereg.

Lágy a táj, gyöngy az est;

tömött, fonott falomb.

Hegyek párája rezg

a halmokon s dalom.

Hát dolgoztam híven,

zümmögve, mint a rét.

Milyen könnyű a menny!

A műhely már sötét.

Fáradt meg együgyü,

vagy tán csak jó vagyok

s reszketek, mint a fű

és mint a csillagok.

De cócoras, agita-se

a framboesa e, em braço

quente, papel dormita,

entufado e grasso.

Pérola, a noite; vista

doce; trançado espesso

folhedo. A bruma vibra,

e meu canto, nos cerros.

Trabalhei sem parar,

como o prado, em sussurros.

O céu, que leve! Já

na oficina está escuro.

Cansado e simples sou,

acaso bom somente;

qual erva tremo, ou

como as estrelas ardentes.