József Attila: Jelen, mult, jövő
Jelen, mult, jövő (Hungarian)Az elmultba szemem tétován tekint
Egy percre csak! Üldözi a jelen, Nem pihenhet régi emlékeken, Unos untalan visszatér megint. A jelen, oh! a jelen mindig bántott,
Amerre én, mindig arra haladt, Tövisekkel hinté bé az utamat S elvett tőlem reményt, boldogságot. Nem veheté el, bár kínzott nagyon
- Történik minden, ahogy írva vagyon - Nem veheté el, nem, a jövőt tőlem. Tövises úton segít a jövendő;
Jövőben dicsőül meg a szenvedő; Jövő mutatja az utat előttem!
|