József Attila: Könnyű emlékek...

Könnyű emlékek, hova tüntetek?
Nehéz a szívem, majdnem zokogok.
Már nem élhetek meg nélkületek,
már nem fog kézen, amit megfogok.
Egy kis játékot én is érdemelnék-
libbenjetek elő, ti gyönge pillék!

Emlékek, kicsi ólomkatonák,
kikért annyira sóvárogtam én
s akiknek egyengetem szuronyát-
törökök, búrok, gyüljetek körém!
Kis ágyuk, ti is álljatok föl rendben!
Nehéz a szívem. Védjetek meg engem!

1937 [?]

Menus souvenirs, vous ai-je perdus?

Mon cœur est si lourd… O pleurs en chemin:

Sans vous aujourd’hui je ne vivrais plus,

Ce que je saisis dit “non” à ma main.

Mais je veux encor mon poupon futile:

Venez en dansant, papillons fragiles.

Menus souvenirs, ô soldats de plomb,

Vous qu’alors en vain j’ai tant désirés,

Sabres sur un rang ou shakos en rond,

Turcs, Boers, Nippons, Hongrois, accourez!

Et vous, ô canons aux couleurs de cendre,

Mon cœur est si lourd: venez me défendre!