József Attila: Kopogtatás nélkül

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül
bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek,
porral sóhajt a zizegő szalma.

A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.
Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethesz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul,
amikor akad más is,
hanem akkor hagyj nékem is,
én is örökké éhes vagyok.

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül
bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

1926. április

Ako te zavolim,

bez kucanja možeš ući k meni,

al΄ dobro razmisli,

poleći ću te na moju slamaricu,

u prašini uzdisaće šuštava slama.

Doneću ti sveže u vrču vode,

cipele ti, pre no što odeš, obrisati,

ovde nam niko smetati neće,

pogrbljena, moći ćeš s mirom da krpiš odeću našu.

Velika je ovde tišina, katkad ću ti reći neku reč,

kad budeš umorna, posadiću te na svoju jedinu stolicu,

u toplini moći ćeš da svučeš svoju maramu, kragnu,

aki si gladna, dobićeš hartije, beo list mesto tanjira,

ako se nađe nešto drugo,

al΄ onda ostavi i meni nešto,

i ja sam večno gladan.

Ako te zavolim,

bez kucanja možeš ući k meni,

al΄ dobro razmisli,

bolelo bi kad bi me posle izbegavala dugo.