József Attila: Los atrapados (Lebukott in Spanish)

Megvallattak, hogy vérzett a húsunk.

Elvtársunk, ki még sétálsz, mint a fény,

gondolj reánk, kik föl-le futkosunk

és messzenézünk cellánk szögletén.

Lágyult az izmunk, fekhelyünk kemény,

eledelünket kiköpi a szánk,

gyomor- s tüdőbajt ítéltek reánk

s ha nem pusztulunk, elpusztítanak.

Még harcolunk, de testünk oly sovány.

Testvér, segítsd a lebukottakat.

Otthon a tűzhely hűvös és repedt,

hideg fazékban készül az ebéd:

a csarnok nyirkos kövéről szedett

kis káposztalevél és hulladék.

Az asszony szédül, szidja gyerekét

s a szomszédné a gangon kiabál,

hogy tőlünk sosem kapja vissza már

az ujjnyi kevés lámpaolajat.

Tél lesz, ragyog a fagy s az éhhalál.

Testvér, segítsd a lebukottakat.

Gondoljatok a büdös kiblire,

mely ködgomolyban küld új nyavalyát.

Adjatok szappant, lóhúst s télire

apadt testünkre adjatok ruhát.

Küldjetek könyvet, bármily ostobát,

mert megőrjít a patkánypuha éj,

az asszony nélkül gyötrő szenvedély.

Enyhítsd kínunk, ha munkás vagy s szabad,

Elvtárs, hisz te vagy a Vörös Segély!

Testvér, segítsd a lebukottakat.

Küzdtünk híven a forradalomért,

nem halhatunk meg, élnünk kell tovább.

Zizegve várnak a röpcsik, a hék

s éhbérrel várnak mind a burzsoák.

A mozgalom vár, munka és család,

míg megbukik a kizsákmányolás,

sarló villan, lesújt a kalapács

s börtönről, gyárról lehull a lakat.

Éljen a Szovjet, a munkástanács!

Testvér, segítsd a lebukottakat.

1930. nov.

Nos interrogaron hasta hacernos sangrar.

Camarada que todavía paseas como la luz,

piensa en nosotros que giramos en círculo

y a través de unos hierros miramos la distancia.

Nuestros músculos se aflojan, duros son nuestros catres,

nuestras bocas escupen la comida,

nos condenaron a podrirnos,

y si no nos destruimos nos destruyen.

Luchamos todavía con nuestros cuerpos rotos.

Hermano, ayuda a los atrapados.

En la casa la hornilla está quebrada y fría.

En una olla helada se prepara la cena:

una hojita de col, desperdicios

recogidos en las piedras húmedas del mercado.

La mujer, entre náuseas, reprende al nino

y la vecina grita por los pasillos

que nunca le devolveremos

ni un dedal del aceite de su lámpara.

Vendrá el invierno y brillarán la nieve y la hambruna.

Hermano, ayuda a los atrapados.

Pensad en el hediondo orinal

que con su niebla nos lanza una nueva peste.

Enviadnos jabón y carne de caballo y, en invierno,

dadnos ropas para nuestros cuerpos consumidos.

Enviadnos libros aunque sean muy tontos

pues la noche, blanda como una rata, nos enloquece

y sin mujeres nos roe la pasión.

Si eres obrero y libre, alivia nuestras penas,

camarada, tú que eres del Socorro Rojo.

Hermano, ayuda a los atrapados.

Luchábamos fielmente por la revolución,

no podemos morir, hay que seguir viviendo,

nos esperan murmurando libelos y soplones

y todos los burgueses con sus sueldos de hambre;

nos espera el Movimiento, el trabajo, la familia,

hasta que se derrumbe la explotación,

brillará la hoz y golpeará el martillo

y caerán los cerrojos de la cárcel y la fábrica.

¡Viva el Soviet, los Consejos Obreros!

Hermano, ayuda a los atrapados.