József Attila: Come nel campo… (Mint a mezőn… in Italian)

Mint a mezőn a kisfiut, ha

eléri a vihar

s nincs tanya, anya, hova futna

kapkodott lábaival,

a tömött, dühödt ég dörög,

a tarlón szalmaszál pörög,

ő, mint az állat, nyöszörög,

zokogna, de a félelem

elveszi könnye melegét,

sóhajtana, de hirtelen

reálehel a hideg ég

s csak akkor, amikor sovány

testén és arcán halovány

borzongás villan, mint a villám

s fekete eső dől szakadva,

az mintha belőle fakadna,

mint mérhetetlen nagy sirás,

amely fölgyül a földeken,

fénylőn csorog a zöldeken,

árkot betölt és gödröt ás,

hömpölyög a réten, az éren,

hömpölyög fönn a levegőben

s a gyermek megindul a téren,

útja van ebben az időben -

így tört e vágy rám, ily veszetten,

ily hirtelen, ily szilajon,

férfi létemre sírni kezdtem.

S e könnyel ázott talajon,

hol nehezen emeli lábát

az ember, ki pedig sietne,

megállok most. A kívánságát

már észre se venném, ha szeretne.

Come nel campo il bambino

raggiunto dal temporale,

e non c'è casa o madre

dove potesse andare,

il cielo pesante e furioso romba,

sul campo svolazza la paglia,

e lui come animale mugola,

piangerebbe, ma ha paura,

sospirerebbe, ma d'improvviso

arriva un soffio gelido dal cielo,

e solo quando un brivido leggero

corre sul suo magro corpo e viso,

come un lampo improvviso

e la pioggia nera diluvia tutto

come se fosse suo pianto gigantesco,

che si accumula nei campi,

inonda l'erba, colma le fosse,

ne scava altre, ondeggia nel prato,

nel ruscello, anzi nel cielo,

e il bambino si avvia nel campo;

così mi sorprese il desiderio

selvaggio e improvviso

e cominciai a piangere,

sebbene fossi già uomo.

E su questa terra

bagnata di pianto

dove è difficile

alzare i piedi,

quando c'è fretta,

mi fermo ora.

Il suo desiderio

ignorerei se mi amasse.