József Attila: Não sou eu que grito (Nem én kiáltok in Portuguese)

Nem én kiáltok, a föld dübörög,
Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán,
Lapulj a források tiszta fenekére,
Símulj az üveglapba,
Rejtőzz a gyémántok fénye mögé,
Kövek alatt a bogarak közé,
Ó, rejtsd el magad a frissen sült kenyérben,
Te szegény, szegény.
Friss záporokkal szivárogj a földbe -
Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.
Légy egy fűszálon a pici él
S nagyobb leszel a világ tengelyénél.
Ó, gépek, madarak, lombok, csillagok!
Meddő anyánk gyerekért könyörög.
Barátom, drága, szerelmes barátom,
Akár borzalmas, akár nagyszerű,
Nem én kiáltok, a föld dübörög.

Não sou eu que grito, é a terra que troa.
Cuidado, cuidado, que Satã enlouqueceu;
encolhe-te nos fundos claros das fontes,
cola-te aos vidros,
oculta-te atrás do brilho dos diamantes,
sob pedras, entre os insectos,
tu, coitado, coitado.
Com frescos aguaceiros na terra penetra –
em vão te banhas em ti,
só no outro podes teu rosto lavar.
Sê o fio breve de uma erva
e serás maior que o eixo do mundo.
Oh, máquinas, aves, folhas, estrelas!
Nossa mãe estéril implora um filho.
Amigo, caríssimo, meu querido amigo,
seja terrível, ou maravilhoso,
não sou eu que grito, é a terra que troa.