József Attila: Nemzett József Áron

Nemzett József Áron,

szappanfőző, aki már

a Nagy Óceánon

szagos füveket kaszál.

Megszült Pőcze Borcsa,

kit megettek a fenék,

gyomrát, hasát sorba,

százláb súroló kefék.

Szerettem Lucámat,

de Luca nem szeretett.

Bútoraim: árnyak.

Barátaim nincsenek.

Bajom se lesz többé,

lelkemmé lett mindahány, -

élek mindörökké

gazdátlan és ostobán.

1928 eleje

Aron József me engendró,

jabonero que en el mar

un día se fue a segar

yerbabuena, y no volvió.

Borcsa Pőcze me parió,

pero un terrible ciempiés

–el cáncer– vino después

y el vientre le devoró.

A la bella Luca amé

y ella no me respondió.

Ni un amigo me quedó

y en la sombra me alojé.

Desgracias, ¡ya se acabó!,  

que dentro de mi alma están.

Solo, estúpido y sin pan

ya siempre viviré yo.