József Attila: Verano (Nyár in Spanish)
|
Nyár (Hungarian)Aranyos lapály, gólyahír, áramló könnyűségű rét. Ezüst derűvel ráz a nyír egy szellőcskét és leng az ég.
Jön a darázs, jön, megszagol, dörmög s a vadrózsára száll. A mérges rózsa meghajol - vörös, de karcsú még a nyár.
Ám egyre több lágy buggyanás. Vérbő eper a homokon, bóbiskol, zizzen a kalász. Vihar gubbaszt a lombokon.
Ily gyorsan betelik nyaram. Ördögszekéren hord a szél - csattan a menny és megvillan kék, tünde fénnyel fönn a tél.
1929 nyara/1934
|
Verano (Spanish)Llanura de oro, caltas. Temblorosa liviandad la del prado. El abedul con plateada serenidad sacude un vientecillo, y el cielo se mece.
Viene la abeja, viene, me olfatea, murmura, vuela a la rosa silvestre. La rosa, enfurecida, ya se inclina. Está rojo el verano y aun esbelto.
Suaves burbujas van multiplicándose. Fresas ensangrentadas en la arena. La espiga cabecea, susurrando. La tormenta se esconde entre las ramas.
Mi verano tan corto ya se acaba. El viento viaja en cardos corredores. El cielo cruje; ahora, camaradas, relampaguea el filo de la hoz.
|
||||||||||
