József Attila: Un Homme ivre sur le rail (Részeg a síneken in French)
|
Részeg a síneken (Hungarian)Egy részeg ember fekszik a síneken, A bal kezében tartja a butykosát És hortyog. Alszik hajnali hívesen. Az Éj az úton most üget el tovább.
Kuszált haját már ékesitette sok Giz-gaz szeméttel lágyan az éji szél, Most hint az ég rá isteni harmatot S meg nem mozog, csak melle zihál, hisz él.
Jobb ökle mint a talpfa olyan kemény, Úgy alszik mint rég, anyja meleg ölén. Ruhája rongyos. Még fiatal; legény.
A Nap se kél, az ég hamuszínre tört. Egy részeg ember fekszik a síneken És messziről lassan dübörög a föld
|
Un Homme ivre sur le rail (French)Étendu sur le rail, un homme ivre repose Son poing gauche est crispé sur la gourde qu'il tient Il ronfle et dort baigné dans le petit matin La nuit sur le chemin fuit et se décompose.
L'humble brise nocturne a paré tendrement Ses cheveux dispersés de cendre et d'herbe grêle La rosée irisée l'éclabousse de ciel. Il gît : son torse seul palpite par moment.
Son bras droit est pareil à la traverse dure. Il est comme blotti sur le sein maternel, Ce jeune gars est vêtu de pauvres déchirures.
On pressent le soleil dans le cadre du ciel, Un homme ivre repose et le rail, tout à coup, D'un tremblement qui gronde et grandit, le secoue.
|
||||||||||
