József Attila: T’attendo (Várlak in Italian)

Egyre várlak. Harmatos a gyep,

Nagy fák is várnak büszke terebéllyel.

Rideg vagyok és reszketeg is néha,

Egyedül olyan borzongós az éjjel.

Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét

És csend volna. Nagy csend.

De hallanánk titkos éjjeli zenét,

A szívünk muzsikálna ajkainkon

És beolvadnánk lassan, pirosan,

Illatos oltáron égve

A végtelenségbe.

1922 első fele

T’attendo senza sosta. Rorida è l’erba,

t’attendono anche gl’alberi ingenti da chioma fiera.

Sono rigido e tremo a volte,

sono solo in quell’agghiacciante notte.

Se tu venissi, intorno il prato spianato farebbe

e un silenzio, grande silenzio sarebbe,

però sentiremmo la musica misteriosa

eseguita dal nostro cuore sulle nostre labbra

e adagio ci fonderemmo, in color rovente

sull’altare fragrante ardendo

nell’immenso firmamento.