Juhász Gyula: Sposalizio rurale (Falusi lakodalom in Italian)

Nyárfák ezüstjén hold ezüstje reszket,
Piros borok a fehér asztalon.
A hegedűknek a tücskök felelnek
Hívatlanul a szőke asztagon.

A mókás vőfély verset mond a nászról,
Violát, rózsát, mindent összeszed
És csillagot, szerelmet, cifraságot.
Kalácsot kér a majszoló gyerek.

Az ágyasházban tornyot rak az anyjuk,
Kakukkos óra éjfelet kakukkol,
A szútól halkan megroppan a bútor.

S míg künn az udvaron garázda dal zug,
Üveg alatt gunnyaszt, mint néma bú,
Egy fonnyadt menyasszonyi koszorú.

Sull’argento dei pioppi trema l’argento della luna,
E sulla tavola bianca i rossi vini.
Grilli intrusi rispondono ai violini,
Dalle zolle della bica bionda.

Il pronubo burlesco recita versi delle nozze,
Raccoglie viola, rosa, ogni cosa
E stella, amore, altre belle rime.
Il bimbo biascicante chiede ancor panforte.

Nella stanza da letto la madre fa di coltri una torre,
L’orologio a cuculo scatta la mezzanotte,
Gli arredi tarlati crocchiano con basso rumore.

E mentre fuori al cortile il canto turbolento suona,
Sotto una campana vitrea, come una muta pena,
Si posa una vizza ghirlanda di sposa.