Juhász Gyula: Wie ihre Blondheit war (Milyen volt… in German)

Milyen volt szőkesége, nem tudom már,
De azt tudom, hogy szőkék a mezők,
Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár,
S e szőkeségben újra érzem őt.

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már.
De ha kinyílnak ősszel az egek,
A szeptemberi bágyadt búcsuzónál
Szeme színére visszarévedek.

Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,
De tavaszodván, ha sóhajt a rét,
Úgy érzem, Anna meleg szava szól át
Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.

Wie ihre Blondheit war, weiss ich nicht mehr,
ich weiss nur, dass so blond die Felder wehn,
Wenn ährenschwer der gelbe Sommer naht,
In diesem Blond kann ich sie immer sehn.

Ich kann mich ihrer Augen nicht entsinnen,
Doch öffnet sich im Herbst der Himmel Bläue,
Geht müd September hin, dann träume ich
Von ihrer Blicke Farbe jäh aufs neue.

Wie ihre Stimme war, ich hab's vergessen.
Wenn Frühlingswinde Wiesen überquern,
Dann scheinen ihre Worte aufzuklingen
Aus einem Frühling, wie der Himmel fern.