Juhász Gyula: Di che… (Milyen volt… in Italian)

Milyen volt szőkesége, nem tudom már,
De azt tudom, hogy szőkék a mezők,
Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár,
S e szőkeségben újra érzem őt.

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már.
De ha kinyílnak ősszel az egek,
A szeptemberi bágyadt búcsuzónál
Szeme színére visszarévedek.

Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,
De tavaszodván, ha sóhajt a rét,
Úgy érzem, Anna meleg szava szól át
Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.

Di che biondo ella fosse ormai non so,
Però i campi sono biondi se il caldo
Viene con ricca messe d'oro, lo so,
E l'avverto un'altra volta in quel biondo.

Non so già: di che azzurro era il suo sguardo,
Ma negli squarci di cielo autunnale
Nell'addio languido di settembre
Al color dei suoi occhi ancora approdo.

Di che seta era la voce neppure so,
Ma in risveglio il prato se sospira,
La calda voce di Anna pare giunga 
Da primavera remota come il cielo.