Ablakok (Hungarian)
Ablakok
hallgatás
idegen ablakok
még mélyebb hallgatás
soha más
hallgatok
kivilágított vonatablakok
utánuk vérzik törik a sötét
városszéli végső ablakok
fénybe mártják vad fák üstökét
minden emlék elhallgatott
nagyon nehéz
a föld alatt
ezer millió ismeretlen halott
tenyészik szívós örök penész
húsz harminc ötven éves ablakok
nem rebbenő szeme visszanéz
mit akarsz
azt mondod még nehezebb
mindegy a görcsöt minek nevezed
mindenütt ott virraszt az arc
a végső rémületben ott van
éjjel nyitott szemedben lobban
ismert arc idegen ablakokban
végigvacog hűlő ereken
ami tartott még végleg elejtett
vinnyognak végük érző sejtek
ismert ablakban az arc idegen
1963 | Uploaded by | P. T. |
| Publisher | Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest |
| Source of the quotation | Végrendelet |
| Publication date | 1981 |
|
Finestre (Italian)
Finestre
il tacere
finestre estranee
un tacere, ancor’ più profondo
mai nient’altro
taccio
finestre illuminate dei treni
dietro di loro sanguina si spezza il buio
ultime finestre suburbane
immergono nella luce le fronde degli alberi
tacciono tutti i ricordi
è molto gravoso
sotto la terra
mille milioni di morti sconosciuti
vegeta ostinata muffa eterna
l’occhio delle finestre di venti trenta
cinquant’anni guardano indietro
cosa vuoi
dici ch’è ancor più difficile
come lo chiami il crampo fa lo stesso
il viso veglia dappertutto
è presente nell’ultimo terrore
di notte balena negli occhi aperti
viso conosciuto nelle finestre estranee
il tremito percorre le vene in raffreddamento
quel che ti reggeva ancora ti lascia cadere
le cellule sentono la fine uggiolando
nella finestra conosciuta è estraneo il viso
1963 |
