Ablakok (Hungarian)
Ablakok
hallgatás
idegen ablakok
még mélyebb hallgatás
soha más
hallgatok
kivilágított vonatablakok
utánuk vérzik törik a sötét
városszéli végső ablakok
fénybe mártják vad fák üstökét
minden emlék elhallgatott
nagyon nehéz
a föld alatt
ezer millió ismeretlen halott
tenyészik szívós örök penész
húsz harminc ötven éves ablakok
nem rebbenő szeme visszanéz
mit akarsz
azt mondod még nehezebb
mindegy a görcsöt minek nevezed
mindenütt ott virraszt az arc
a végső rémületben ott van
éjjel nyitott szemedben lobban
ismert arc idegen ablakokban
végigvacog hűlő ereken
ami tartott még végleg elejtett
vinnyognak végük érző sejtek
ismert ablakban az arc idegen
1963 Uploaded by | P. T. |
Publisher | Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest |
Source of the quotation | Végrendelet |
Publication date | 1981 |
|
Finestre (Italian)
Finestre il tacere finestre estranee un tacere, ancor’ più profondo mai nient’altro taccio finestre illuminate dei treni dietro di loro sanguina si spezza il buio ultime finestre suburbane immergono nella luce le fronde degli alberi tacciono tutti i ricordi è molto gravoso sotto la terra mille milioni di morti sconosciuti vegeta ostinata muffa eterna l’occhio delle finestre di venti trenta cinquant’anni guardano indietro cosa vuoi dici ch’è ancor più difficile come lo chiami il crampo fa lo stesso il viso veglia dappertutto è presente nell’ultimo terrore di notte balena negli occhi aperti viso conosciuto nelle finestre estranee il tremito percorre le vene in raffreddamento quel che ti reggeva ancora ti lascia cadere le cellule sentono la fine uggiolando nella finestra conosciuta è estraneo il viso
1963
|