This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Kálnoky László: A fény fonákja

Portre of Kálnoky László

A fény fonákja (Hungarian)

A fáradt szél kékes foszlányai,

merev mozdulatok egyformasága.

Egy molyrágta arc megmerül

a szürkület mosdóvizében.

 

Alig felfogható hang:

egy ág hullása az emlékezetben.

 

Terasz, hol sárga fű tenyészik

a nagy kőasztalon.

Ki hinné, hogy itt egyszer vacsoráztak,

s megszelték a nyöszörgő kenyeret.

 

Inas, szikár árnyékok járnak erre,

a rég halottak képei,

s félresiklanak a kinyújtott kéz elől.

 

Ha jönne végre egy,

kinek hajában hullócsillagok,

s tekintetében egy sereg hal el,

nyomában a sötétség

az elszivárgó fény fonákja lenne.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/display

El reverso de la luz (Spanish)

Jirones azulosos de viento cansado,

monotonía de ademanes rígidos.

Roído de polillas, un rostro naufraga

en los grises enjuagues del ocaso.

 

Un ruido casi imperceptible:

la caída de un ramo en la memoria.

 

Una terraza; hierbas amarillas

Crecen sobre la gran mesa de piedra.

Se cenó aquí una vez, quien lo creyera,

se partieron los panes quejumbrosos.

 

Sombras enjutas, magras, aquí pasan,

imágenes de muertos ha mucho se deslizan

ignorando las manos que se tienden.

 

Si al fin llegara una de ellas,

y en sus cabellos, estrellas fugaces

y en su mirada ejércitos murieran,

lo oscuro de su huella

sería el reverso de la luz que escapa.

 

Escobar Holguín y 



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.enfocarte.com

minimap