This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Kálnoky László: La morte del traduttore letterario (A műfordító halála in Italian)

Portre of Kálnoky László

A műfordító halála (Hungarian)

Egyre gyakrabban látom képzeletben,
milyen leszek húsz évvel öregebben:
ütött-kopott, őszes-kopasz, sovány;
egy eszpresszó a dolgozószobám,
ott körmölök, a koffein
eufóriáját zabálva,
s meszesedő érfalaim
figyelmeztetnek a halálra.
Mégsem agyszélhűdés, embólia
leselkedik rám. Furcsább lesz a végem:
szilánkra kell annak hasadnia,
aki fordított teljes életében.
Ha meghalok, fakadjatok kacajra,
szíveteket a részvét meg ne csalja.
Mondjatok rám kemény ítéletet:
„Végre megkapta, amit keresett
ez a bolond, ki buzgón töltögette
saját vérét idegen szellemekbe,
s ha rendelésre új munkába kezdett,
lefarigcsált szívéből egy gerezdet.
Talán kincset kapott, de nem kimélte,
s mint a krumplicukrot, olcsón kimérte.
Belül így lett mindegyre üresebb,
már nem tartotta semmi… szétesett.
S most mi? Szemétdombra való salak.”
 
Ne legyetek hozzám irgalmasak!



Uploaded byN.Ullrich Katalin
Source of the quotationwww.pim.hu

La morte del traduttore letterario (Italian)

Vedo sempre più spesso nel mio imaginario
l’aspetto che avrò tra vent’anni, da vecchio:
ridotto male, brizzolato - canuto e macilento;
una caffetteria, il mio studio non è altro,
scribacchierò, ingozzandomi
con l’euforia della caffeina,
e le pareti calcificanti delle mie vene
m’avvertiranno della vicina morte.
Eppure non è l’ictus o l’embolia, che saranno
la mia insidia. Avrò una fine più strana:
chi per tutta la vita ha fatto il traduttore,
in mille schegge dovrebbe spezzarsi.
Alla mia morte fatevi una bella risata,
che i vostri cuori non inganni la misericordia.
Esprimete su di me un giudizio severo:
“Finalmente aveva ottenuto, quel che cercava,
questo matto, che travasava alacremente
negli spiriti estranei il proprio sangue,
e se, su ordine iniziava un nuovo lavoro,
a un pezzo del suo cuore aveva rinunciato.
Forse gli è capitato un tesoro, ma lo trattava senza
riguardo, e come caramelle svenduto a poco prezzo.
Così nell’intimo è diventato sempre più vuoto,
ormai niente lo teneva insieme… s’è frantumato.
Ed ora cos’è diventato? Scoria buona per mondezzaio.
 
Che nessuno abbia misericordia di me!
 
 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap