Kányádi Sándor: Kóbor kutya

Elõbb csak háztól házig verték,
azután ki a faluból.
Most két falu között tétován
hol ide, hol oda lohol.

Bátor kutya volt, eleinte
még meg-megkapta a botot.
S nézzétek:
hogy elgyámoltalanodott!

A madártól is félrerebben,
állandó reszketés ina,
foga is már csak azért van, hogy
legyen mivel vacognia.

Szederjes nyelve vizet keres,
megvesz, ha nem talál.
Szája két felén undorítón
vegyül a könny s a nyál.

Sír. Vonyítana, de azt se mer,
hátha meghallja valaki. –
Menti a bõrét céltalanul,
míg bírják vérzõ lábai.

Menti a bõrét céltalanul.
Csak a bõre van, semmi más. –
Hol késel,
irgalmas vadász!?