Karádi Kázmér: Kérdések

Hova tettem, s miért oda?
Ki volt ő? S hova lettek a nevek?
Miért múlik füstté egyetlen pillanat,
Míg mások örökre beleégnek a viaszba.
Lelkem töredezett darabjait
Messze fújja az ördögi felejtés.
Lassan összeszedem emlékeim szilánkjait
S egy dolgot rakok ki belőle:
Téged, Téged, s a csalfa reményt,
Hogy marad még belőlem, s belőled
Az együttlét idejében.