This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Kassák Lajos: 100 (Ispred kapije stojim…) (100 (Kapu előtt állok…) in Serbian)

Portre of Kassák Lajos
Portre of Fehér Illés

Back to the translator

100 (Kapu előtt állok…) (Hungarian)

Kapu előtt állok az elfelejtett ház kapuja előtt az alkonyatban
íme a gyermek ki batyuval a hátán elvándorolt e tájról
kedvese még nem volt hiszen alig látszott ki a földből s a szülői gyámoltalan emberek a Nagyisten árnyékában hervadoztak
emlékszik még apjára amint kialudt szivarral a fogai között ott állt a piactéren s várta hogy hajnalonként ráharmatozzanak az Úr harangjai
s emlékszik az anyjára ki ott sírdogált a nagy teknők előtt s a nehéz gőzökben néha megjelentek az angyalok
fügét datolyát és cseresznyét hoztak tiszta ingecskéjükben s kövér kezecskéjükkel elsimították a mosónő szeméből a hajakat
a gyermek itt áll a kapu előtt és mindenre emlékszik
a férfiakra és asszonyokra az állatokra az aklok előtt s a virágokra amint kinyílnak és halkan énekelnek a szélben
komoly nagy ember ő már itt áll most fáradtak a szemei s a tarisznyáját unottan elvetette magától
adjatok egy pohár vizet mondja kínáljatok meg egy harapás kenyérrel
hallja a szavait vár s látja hogy senki sem ébred föl a hangjától
vizet és kenyeret mondja újra szomjas vagyok és éhes vagyok
érzem most mindenki rámnéz
de senki sem lát engem
alkonyodik
a fák sárgán hullatják leveleiket.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://epa.oszk.hu/00000/00022/00476/14689.htm

100 (Ispred kapije stojim…) (Serbian)

Ispred kapije stojim u sutonu ispred kapije zaboravljene kuće
evo deteta ko je bošćom na leđima napustilo ovaj kraj
draganu još nije imao pa tek je nikao a njegovi bespomoćni roditelji u senci Gospoda venuli
još se seća oca kako je usred tržnice u ustima s ugašenim cigarom stajao i čekao da ga zvona Svevišnjeg u osvitu rosom prekriju
i seća se majke koja je ispred velikih korita tiho plakala a u teškim parama koji put su se anđeli pojavili
u čistim košuljama smokvu urmu i trešnju doneli i debelim prstićima kosu iz očiju klonule pralje uklonili
dete ispred kapije stoji i svega se seća
muškaraca i žena životinja ispred obora i cveća kako rascvetaju i u vetru tiho pevaju
sad je već ozbiljan odrastao čovek iznurenim očima stoji tu i bošću nehajno odbacio
kaže čašu vode mi dajte krišku hleba mi ponudite
čuje svoj glas i vidi da od njegovog glasa niko se ne budi
vodu i hleba kaže opet žedan sam i gladan
osećam sad svako mene gleda
ali niko me ne vidi
suton je
s drveća žuti listovi padaju.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp: feherilles.blogspot.com

minimap