This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Kassák Lajos: 94 (Ki jár a kertben…)

Portre of Kassák Lajos

94 (Ki jár a kertben…) (Hungarian)

Ki jár a kertben hogy virágzik a föld és énekelni kezd kalitkábazárt madaram
ki az ki írást tesz az asztalomra és átlép a falakon melyekből nedvesség szivárog
nevemen szólítanak és látom az üldöző katonák árnyékát a kék égen
szaladj szaladj mondja valaki a hátam mögött de két lakat van az ajtón amelyen kiléphetnék
két rózsa nyílik a vázában
arcképed a távoli fényben
engedjétek meg hogy köszöntsem őt könyörgök az őrség felé engem vár ő friss vízzel a korsójában s az édesség gyümölcseivel a keblén
évszakok váltakoznak fölöttem anélkül hogy valaki meghallaná kiáltásom
ó hol vagytok most barátaim és ti ellenségeim is mind
emlékszem még arcotok ráncaira sötét szemeitekre s a fegyverekre miket nevetéstek hullámaiban viseltek
ti akik irigyelitek az élőket és átkozódtok a halottak fölött vigyétek szét vérből merített énekeimet
egyazon órában gondolok rátok és a kedvesemre
az ő arcának fényében meneteltek mint minden ezen a világon
az ő világosságában írom én is ezt a költeményt
és boldog vagyok hogy virágzik a földem s vidáman énekel kalitkábazárt madaram.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://dia.jadox.pim.hu

94 (Ko hoda u vrtu…) (Serbian)

Ko hoda u vrtu da zemlja cveta i moja u krletku zatvorena ptica pevati počela
ko je taj ko mi na stol pismo ostavlja i zidove iz kojih vlaga se cedi prekorači
po imenu me oslovljavaju i na plavom nebu senku vojnika progonioca vidim
trči trči reče neko iza mojih leđa ali dva lokota su na vratima preko kojeg bi mogao izaći
dve su ruže u vazi
u dalekom odsevu tvoj portret
dozvolite da pozdravim nju preklinjem stražare u krčagu sa svežom vodom i na grudima sa plodovima slasti me čeka
godišnja doba se menjaju bez da iko moje vapaje čuje
moji prijatelji a i neprijatelji gde ste vi sada
sećam se vaših naboranih lica tamnih oči i oružja koje ste u valovima grohota nosili
vi koji živima zavidite i preko preminulih hulite raznosite moje krvlju nadanhute pesme
u istom času mislim na vas i na moju draganu
kao uostalom sve na ovom svetu u sjaju njenog lica koračate
i tu pesmu u njenom svetlu pišem
i sretan sam jer moja zemlja cveta i moja u krletku zatvorena ptica peva.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp: feherilles.blogspot.com

minimap