Kassák Lajos: Hálaének
Hálaének (Hungarian)Legyen övé a dicséret a nyúlánk, szőke copfos lányé akit az Arno partjáról ismerek. Ott jártam akkor készülve rá hogy az Úr szolgálatába álljak fehér reverendában, lila szalaggal a derekamon.
Dicsértessék az idegen föld csitri lánya hogy letérített az ösvényről melyen tán eltévedtem volna örökre. Ott láttam meg őt az Arno köves partján lábujját épp hogy a vízbe mártotta s hogy két karjával egyensúlyozta magát várni lehetett máris elszáll a fény hullámain.
Képzeljétek el, a déli napsütésben egy fiatal lány anyaszült meztelen milyen hatással lehetett a csavargó kamaszra. A szédületek és emlékek örvényei egyszerre kiapadtak egyetlen látható pontja ő volt a világnak vonzott s a szeme pillantásával kényszerített rá hogy néki ajánljam fel mámorokkal és ábrándokkal csordultig telt szívemet. S én oly tiszta hálával, mint egy borjú oly igaz burukkolással, mint egy árván maradt gerle előléptem a diófa mély árnyékából.
Dicsértessék most százszor megsebzett életem múlásakor is a szép, mezítelen lányka messze, messze már túl a valóságon, hogy ott állt a part fövenyén s megajándékozott mindazzal amije volt szűz mezítelenségében.
Ó te mágikus kristály a torony hegyén ó te hajladozó piros láng az éjszakában ó te hajnali kék rózsa dicsértessél mindörökké.
|