This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Kassák Lajos: Uzvik u proleće (Kiáltás a tavaszban in Serbian)

Portre of Kassák Lajos
Portre of Fehér Illés

Back to the translator

Kiáltás a tavaszban (Hungarian)

Kihez szóljak, kivel osszam meg kenyerem felét?
Kivel cseréljem meg jó szerszámaim, amiket
munkában edzettem és munkában köszörültem élesre?
Fájdalom van ezekben a kérdésekben, nyugtalan keserűség
és nem találkoztam a testvérrel, aki válaszolna rájuk
a bölcsesség egyszerű szavaival.
Harcban állunk, mondják körülöttem s ó, jaj,
én csak halottakat látok a völgyben csakúgy, mint a napos domboldalon.
Ismeretlen itt a bátor tekintet és az ujjongó kiáltás is ismeretlen.
Az egyik este vízre szálltam, hogy hálót vessek csónakomból,
halakra halásztam és halottakat emeltem ki a mélyből,
fiatal lányt, akiben halott gyermek feküdt és fiatal legényt,
kinek nagy konyhakés rozsdásodott a szívében.
Lám, az új nemzedék, gondoltam és hiába emeltem őket élő karjaimba,
szótlanul és mozdulatlanul aludtak tovább a csillagos ég alatt.
Az idők gyaláztak meg minket s a terek elfordultak lépteink elől.
De azt mondom: ha nincs anyag, amit megválthatnánk szerszámainkkal,
emeljük fel izmos karjainkat, mint az igazságtevés fegyvereit!
Az életért. A magunk és árva testvéreink életéért.
Akit korbáccsal ütnek, annak legyenek acélból a csontjai,
akit elevenen akarnak eltemetni, az támadjon fel halottaiból is.
Ideje lenne hát, testvéreim, hogy kikeljetek a vizek fenekéről,
a bányák mélyéből s a bezárt műhelyek romjai alól.
Ideje lenne, hogy magunknak szolgáljunk ezekben a keserű napokban,
mikor csontkemény a kenyerünk és álomtalan alszunk ágyainkon.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://dia.jadox.pim.hu

Uzvik u proleće (Serbian)

Kome da se obratim, s kim da delim polovinu hleba?
S kim da menjam svoje dobre alate koje
radom klesao i radom do bridkosti brusio?
Bol je u tim pitanjima, nemirna gorčina
i nisam se susreo sa drugarom ko bi jednostavnim
rečima mudrosti odgovorio.
U ratu smo, govore oko mene i o, joj,
u dolini samo mrtvace vidim isto tako i na sunčanom brežuljku.
Nepoznat je ovde hrabar pogled a i veseli krik je nepoznat.
Jedno veče sam na vodu krenuo da sa čamca mrežu bacim,
ribe lovio al iz dubine leševe vadio,
mladu devojku u kojoj mrtvo dete ležao i mladića
u čijem srcu kuhinjski nož rđao.
Pomislio, evo nove generacije i zalud sam ih svojim živim rukama držao,
ispod zvezdanog neba i dalje nemo, nepomično spavali.
Vreme nas je okaljao i trgovi našim koracima leđa okrenuli.
Ali kažem: ako nema materije koju bi s našim alatima iskupili,
nek kao oružja stvaraoce istine naše snažne ruke dignemo!
Zbog života. Zbog vlastitih i zbog života naših usamljenih braća.
Koga bičem udaraju nek od čelika ima kosti,
koga živog hoće sahraniti nek se i iz mrtvih vaskrsne.
Dakle, zar nije vreme, braćo moji, da se iz dubina voda, iz dubina rudnika,
ispod ruševina zatvorenih radiona uzdignete.
Zar nije vreme da u tim gorkim danima, kad nam je hleb tvrd kao kost
i u sopstvenim krevetima budno spavamo, sebe služimo.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp: feherilles.blogspot.com

minimap