Kondor Béla: Nappal behunyva

Nappal behunyva,
éjszaka nyílik ki a szemem.
Kesernyés nézegetés.
Na, keserédes, elismerem.

Átlábolunk e rosszképű
évtizedeken
és éveim
összeomolnak, elöregszem.

És fényes szívvel
fényes szemmel
fényes poharat
emelek fényes
borral.

Majd akkor nagytestű
szép szeretőm van;
tejes fehér melle
s hasára nem veti
árnyékát semmi más.

Ömlik szememből
a könnyülő sírás
de befogadja.
És elévült, igen cudar
aprócska nevetés,
teljes becézgetés.

Ziua-s închise,
noaptea mi se deschid ochii.
Privire amară.
Ei bine, recunosc, amăruie.

Trecem cumva peste
urâtele decenii,
și anii mi se prăbușesc,
îmbătrânesc.

Cu inimă strălucitoare
ochi strălucitori
ridic pahar strălucitor
cu vin strălucitor.

Atunci voi avea iubită
frumoasă, cu corpul mare;
sânii plini cu lapte,
pe burtă  nimic altceva
nu-i face umbră.

Lacrimi îmi curg,
mă ușurez,
dar le accept.
Un râs mișelesc
scurt și expirat -
dezmierdare totală.