Kosztolányi Dezső: ДЕЖЕ КОСТОЛАНИ - АДАМ (Ádám in Russian)

Most sokszor gondolok arcodra, Ádám,
Bús ősapám, mert fáj, hogy létezem
S a nevem: Ember. A gond szolgaágyán
Feléd lóbázom csüggeteg kezem.

Papagáj s tigris közt csúf ember-állat,
Kire kövér kenyérfa bólogat,
Körömmel vakarod vörös szakállad
S úgy képzelem, hogy véres a fogad.

Ó első Ember... ó fájdalmak útja...
Te vagy a szennyes óceánnak kútja,
Amelyből fájó sorsomat öröklöm.

Bár láthatnálak színről-színre téged,
Hogy most, mikor könny, átok és jaj éget,
Őrjöngve az arcodba vágjam öklöm.

1915

Имя мне Человек, мне быть больно,

И мытарь заботы, я все чаще

На дали замахиваюсь безвольно,

Тебя ищу, мой хмурый пращур.

Где, под хлебным деревом, рот разинув,

Зубы в крови, скребясь и рыгая,

Стоишь ты, косматая образина,

Дурная помесь тигра с попугаем?

Ты, Первая буква извечной вязи,

Родник, исторгающий море грязи,

Ты, моя и все-все калеки-судьбы.

Сейчас, когда всё крах и кровь, и накось,

Столкнуться с тобою бы с глазу на глаз

Вцепиться бы в бороду, садануть бы.

1915