Kosztolányi Dezső: Haustleg frukost (Őszi reggeli in Norwegian)

Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket

üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd

szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét,

megannyi dús, tündöklő ékszerét.

Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról,

és elgurul, akár a brilliáns.

A pompa ez, részvéttelen, derült,

magába-forduló tökéletesség.

Jobb volna élni. Ámde túl a fák már

aranykezükkel intenek nekem.

Dei kom med hausten. På eit kjølig glasfat

ligg friske frukter. Druer av smaragd,

enorme pærer lysande som jaspis —

kvar einaste ein glitrande juvel.

Ein drope vatn renn frå raude bæret,

ein liten diamant som trillar bort.

Å, for ein prakt, så likesæl, så herleg,

fullkomenskapen, vend imot seg sjølv.

Eg ville leve meir. Men trea står alt

med gylne hender, vinkande mot meg.