Kosztolányi Dezső: A mia moglie (Feleségemnek... in Italian)

Megszoktalak, akár a levegőt,

bármerre nézek, mindenütt te vagy,

szekrényem alján, a fiókjaimban,

az agyvelőmben, és nem veszlek észre.

De múltkor este, amikor bejöttél

szobámba, s mondtál valamit nekem,

sok év után egyszerre ráocsudtam,

hogy itt vagy, és szavadra sem figyelve

ámulva néztelek. Szemem lehunytam.

Ezt hajtogattam csöndesen magamban:

"Megszoktam őt, akár a levegőt,

Ő adja nékem a lélegzetet."

1931

A te son abituato come all’aria,

dovunque guardo, ti vedo ovunque,

in fondo dell’armadio, nei cassetti,

nel mio cervello e di te non mi accorgo.

Ma l’altra sera, quando sei entrata

nella mia stanza e hai detto qualcosa,

all’improvviso mi son reso conto,

dopo tanti anni sì, che tu sei qui,

non badando al tuo discorso guardavo

te attonito. Ho chiuso gli occhi.

In silenzio ripetevo tra me e me:

“A lei son abituato come all’aria,

il mio respiro è proprio Ella.