This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Kovács András Ferenc: Torso - 1992 (Torzó - 1992 in English)

Portre of Kovács András Ferenc

Back to the translator

Torzó - 1992 (Hungarian)

Sormetszetekkel sebzett,
összeszabdalt minden -
mihez nyúlsz: mindjárt szétesik,
alighogy érint: kezdetébe hull,
mert gondolatban máris vagdalod,
arányítod, beméred, fölszeled
tervezgetvén: egész a szerkezet még,
s a glóbusz is, hisz délkörök hasítják,
egész, egész, egész a lét s magad,
míg két cezúra bármit összefércel -
te vágóhidak geométere!

De szét világ,
szét vers,
szét semmiségek -
vakon ragyognak rád a varratok,
s te hentesülvén szentesülsz,
de ráng,
elráng a verssé mészárolt világ,
még meg-megrándul vergődőn a mondat:
torkodban érzed tördelt tagjait,
no vedd és edd -
nem válthat az se meg.

Mert üdvösséged nálad éhesebb,
s mohóbb a nyelv, ha mindiget, sohát
forgat: térségeket tép szét a szó,
karácsonyt, szöszke kislányhangokat,
míg angyalhajban babrálhat kezed -
úgy simogasd meg, mintha nem te volnál.
úgy simogasd meg, mintha tán nem élnél,
úgy ahogy élsz, világot szaggatón,
akár a légszomj,
mely töri, zúzza, ledönti
az Éden kristálytornyait tüdődben.


Torso - 1992 (English)

Wounded by caesuras,
everything lacerated –
whatever you touch: disintegrates,
at your touch: crumbles to its elements,
in your mind you’ve long since hacked,
measured, weighed and sliced it up,
reflecting: the organism remains whole,
as does the globe since meridians cleave it,
whole, whole, whole is existence and yourself,
while two caesuras will stitch up anything –
you geometer of the abattoir!

World asunder,
verse asunder,
bits asunder
the stitchings beam blandly back at you
while you sanctify fratricide,
but the spasms,
the spasms of a world minced into verse,
the sentence still writhes and jerks and twitches:
you feel its broken members in your throat,
so take it and eat it –
it holds no redemption for you.

For your salvation is hungrier than you,
and the tongue more avid when poking about
forevers and nevers: the word tears regions up,
christmases and blonde little girl voices,
while your hand fumbles around in tinsel –
stroke it as if it were not you,
stroke it as if you weren’t alive,
stroke it as you live, hacking up the world,
just like a gag
pounding, crushing, collapsing
the crystal towers of Eden in your lungs.



minimap