Kukorelly Endre: Az nehéz súlyokat cipel
Az nehéz súlyokat cipel (Hungarian)Itt le vagyok fényképezve. Itt lóg be a karom. Ezeket nem tudom, hogy kik voltak. Éppen az Operettszínházból jönnek kifelé. Méghozzá a Marica grófnőből. Az a sárga tömb. Az tizennyolc éve volt. Éppen el fog kezdődni a nyár. De akkor majd be kellett vonulni. Hát mit tegyek, ez látszik itt. Az, hogy mit lehet ilyenkor csinálni. De semmit nem lehet. Biztos valami dolgom volt arra. Vagy mert csak ott sétáltunk. Én, és még kicsoda. Ki volt az. És miért állított oda. Miért kellett ott állni. Miért állok abban a képben. Erős fény van. De miért álltam ott. De mintha siettünk volna mégis. Akkor ilyen trabantok futkároztak. Kicsit szélesebb lettem, nem? És ez a hajam. Így hátulról. Így pedig elölről.
|
Aquellas pesadas cargas a cuestas (Spanish)Aquí me fotografiaron. Aquí entra mi brazo en el cuadro. Estos no sé quiénes eran. Justamente salen de la opereta. De la Condesa Maritza. Aquel bloque amarillo. Aquello fue hace dieciocho años. En este momento el verano está por comenzar. Pero entonces tendré que ingresar en las filas. Qué hacer, esto es lo que aquí se nota. Lo que se puede en estas circunstancias. Pero no se puede nada. Seguro que sucedió algo por allí. O que sólo paseábamos. Yo, y quién más. Quién fue ése. Y por qué se puso allá. Por qué tuve que pararme allí. Por qué estoy en aquel retrato. Hay una luz fuerte. Pero por qué estuve allí. Como si tuviéramos prisa a pesar de todo. Entonces unos carritos corrían de un lado al otro. Llegué a ser un poco más grueso, ¿no? Y éste es mi cabello. Así por detrás. Así por delante.
|