Kukorelly Endre: Exercícios reais (Királyi gyakorlatok in Portuguese)

Király nem szeretnék lenni. A
királyoknak gyakorlatilag
nincs magánéletük. Állandó’
észnél lenni, folyton oda kell
figyelni. Folyton figyelni
nem lehet. Folyton köszöngetnie
kell. Egy köszönőgép. Egy kézfo
gógép. Akármelyik cipőjét
nem veheti föl. Fölvenné a
kéket. De hát nem. Mert a drappot
kell fölvennie. Valaki ezt
így kitalálta. A királyra
vigyáznak. És ő maga is min
dig vigyáz magára. Hogy le ne
egye az ingét. Rögtön fel kell
húzni egy másikat. Tartalék.
Szolgálati ingek. Kéznél van
a tartalék. Még egy kavics sem
lehet a levesében. Egyszer
mégis talált egy kavicsot a
lencsefőzelékben. Felakadt
a szakács. Ne akadjon fel. A
király titokban örült, hogy egy
kavicsot talált a lencsében.
Arra gondolt, hogy még sohasem
talált a lencséjében semmit.
Most pedig egy kis kő! Na végre
van valami a lencséjében.
Végre valami van. Történt egy
s más. Igaz, hogy majdnem kiköpte
a fogát. Az történt, hogy majdnem
kitörött az egyik foga. De
végül is nem törött ki. Noha
lötyög kicsit, ámde bennmarad.
Behívatták a szakácsot. Meg
lett neki mutatva a kavics.
Napokig teljesen kétségbe
volt esve az a szegény szakács.
De szerencsére semmi baj sem
történt. Gyorsan elfelejtették
az egészet. Elfelejtkeztek
róla. Erről az esetről is.
És semmi baj nem lett belőle.

Eu não gostava de ser rei.
Os reis praticamente
não têm vida própria. Têm sempre
que ter juízo, têm sempre que
prestar atenção. E não se pode estar sempre
com atenção. Sempre a cumprimentar.
Máquina de cumprimentos. Máquina
de apertar mãos. Não pode calçar
quaisquer sapatos. Ele bem queria
os azuis. Mas não pode. Porque tem
de calçar os castanhos. Houve alguém
que inventou isto. Tomam conta
do rei. E também ele
toma conta de si. Para não
sujar a camisa. Tem logo que
vestir outra. Da reserva.
Camisas de serviço. Tem à mão
a reserva. Nem uma pedrinha
pode ter na sopa. No entanto,
uma vez encontrou uma
no puré de legumes. O cozinheiro
ficou tramado. Não o tramem. No fundo,
o rei sentiu-se feliz por encontrar
uma pedra no puré de legumes.
Não tinha ideia de encontrar
fosse o que fosse no puré de legumes.
E logo uma pedra! Até que enfim,
alguma coisa lhe aparecia na sopa.
Enfim, alguma coisa. Aconteceram
coisas. É certo que quase cuspiu
um dente. Esteve quase
para partir um dente. E
afinal não partiu. Ficou
a abanar, mas ficou lá.
Chamaram o cozinheiro.
Mostraram-lhe a pedra.
Dias a fio o pobre cozinheiro
andou mesmo desesperado.
Ainda bem que nada de mal
aconteceu. Rapidamente tudo
foi esquecido. Esqueceram.
Este caso também.
E não se falou mais nisso.