Kukorelly Endre: Es de tierras lejanas (Más tájról származik in Spanish)

Egy angol család tagjainak
nagy volt a feneke. A gyerekek
vadak, lármáznak, megszállják a
gyöpöt, ráülnek a virágokra,
benyomják a füvet a talajba,
minden el van borítva velük,
amire rámásznak, beszakad.
A járda, a parkoló, még
az úttest is tele van fenék
formájú gödrökkel. Átköltöztem
egy nyugalmasabb városrészbe.
Másik iskolába iratkoztam
át, más öltönyök, másik királyi
football club. Ott kezdtem lármázni
más meccseken. Kisebb termetű
szomszédok, ugyanúgy akcentussal
szavalnak a pudingról, bármiről,
ami fölmerül. Szerencsére
éppen beleért még a kapus.
Ez a megállapítás hangzott
el egy mérkőzésen. Valamelyik
sorsdöntő rangadón. Szerencsére
beleértem, állapította
meg a kapus. És még a kellő
pillanatban. Ő is másféleképp
beszél. De ugyanaz a föld. És
más tekintet. Másképpen beszél,
másképp figyel, más tájról származik.

Los miembros de una familia inglesa
tenían el trasero grande. Los niños son
salvajes, alborotan, invaden el césped,
se sientan encima de las flores
aplastan la hierba en el suelo
todo está cubierto de ellos
en lo que trepan, se derrumba.
La acera, el estacionamiento, y hasta
la calle está llena de baches
con forma de trasero. Me mudé
a un barrio más tranquilo.
Me transferí a otra escuela.
Otros uniformes, otro club de fútbol
real. Empecé a alborotar
en otros encuentros. Vecinos
de talla menor. Declaman también
con acento, de pudding, de lo que sea,
de lo que surja.
¡Por suerte, el portero lo tocó!
Es la constatación que se emitió
en un partido. Algún juego
decisivo. Por suerte,
lo toqué, constató
el portero. Y además, en el momento
oportuno. Pero él también
habla de otra manera.
A pesar de ser de la misma tierra. Y
una mirada diferente. Habla escucha
de otro modo. Procede de otra región.