Kukorelly Endre: XCII. Prechádzajú sa, sadnú si do parku (Sétálnak, kiülnek a parkba in Slovak)
|
|
Sétálnak, kiülnek a parkba (Hungarian)
Sétálnak, kiülnek a parkba, kijönnek, a Nap, a
Nap felé fordítják az arcukat, leülnek, le- fekszenek a fűre, járkálnak a bokrok között, halkan beszélgetnek, lassan, egymás mellett, néha nevetnek is, valaki élesen nevet, vagy ücsörögnek egy padon, nézik a vizet, a kis szelet a vízen ahogy fodrozódik, megállnak a fák alatt, valami madárhang, micsoda erős illatok, hogy van-e ott ő, és hogyan legyen, bűzös és piszkos és rohadt, hogy végül is mindegy, mivel játszanak, aztán a rügyeket vizsgálják, megtapogatják a fák törzsét, ezekről beszélgetnek vagy hallgatnak, a fákról, bokrokról, hogy az miféle fű, a vízről, a Napról meg a szélről, ezekről. |
XCII. Prechádzajú sa, sadnú si do parku (Slovak)Prechádzajú sa, sadnú si~ do parku, vyjdú, k Slnku,
k Slnku obrátiti tváre, posadia sa, láhnú si na trávu, Prechádzajú sa medzi kríkmi zhovárajú sa potichu, pomaly, takto jeden vedl'a druhého občas sa aj zasmejú, niekto sa ostro smeje alebo vysedávajú na lavici, pozorujú vodu ten malý vietor na vode, ako sa sčerí zastaviti sa pod stromami, nejaký otáčí hlas a aké silné vône, či existuje vôbec Tam, a ako má byt; že je smradl'avý a špinavý a zhnitý a že komet koncov je to jedno, s čím sa bralo potom skúmajú púčiky, ohmatávajú kmene stromov, a o tomto sa rozprávajú alebo mlčia o stromoch, o kríkoch, že čo je to za trávu a o vode, o Slnku a o vetre, o takýchto. |
