Lackfi János: Girls' Chant (Lányok dala in English)

Azt mondják a fiúk,
nyávogunk, selypegünk,
játszani nem lehet
semmi jót se velünk.

De ők tiszta hülyék
földön fetrengenek,
egymás fejét verik,
s azt mondják, ez remek.

És egymást lökdösik,
rúgják, labda sehol,
azt mondják, ez foci,
ruhájuk csupa por.

Autókártyázva meg
összevesznek azon,
hogy hány köbcenti a
hengerűrtartalom.

A lányvécébe is
bejönnek a fiúk,
vízzel locsolnak ők,
mi meg sikoltozunk.

Kiteszik lábukat,
benne hasra esünk,
azt mondják, van hajunk,
azt mondják, nincs eszünk.

A fenekünk alá
ők tesznek rajzszöget,
békén nem hagynak, és
belénk szerelmesek.

All the boys say that we
just whine and preen all day,
we don’t know anything
that they would wanna play.

But they’re the crazy ones,
tumbling all around,
laughing and tackling
each other to the ground.

Shoving and kicking a 
make-believe soccer ball,
their clothes get dirtier
with every push and fall.

Bring out their cars, and
they’ll spar for a whole hour,
on which of their stock racers
has the most horsepower.

And while we wash our hands
they barge into the room,
splash us with water and
laugh at us shriek and fume.

When boys stick out their legs
and the girls trip and fall,
they say we’re clumsy like
a plastic Barbie doll.

Leave thumbtacks on our chairs,
taunt us and make a fuss,
I know what’s on their mind — 
they have a crush on us.