Lackfi János: Ugyanígy lesz-e?

Fiamnak

Ugyanígy lesz-e? Reggelente
gyűlölöd majd, ha felkelek,
harákolok és köpködve a
mosdóba fújom orromat?
Gyűlölöd majd a sziszegő zajt,
ha hólyagomat ürítem?
Utálatos lesz-e előtted,
ha nők után fordulok, s kezem
babrálom izgatottan, vagy ha
maszkszerű vigyorral lesem
mások arcáról a helyeslést,
tépkedem a szemöldököm,
körmömmel alig-nőtt borostám
kapargatom, s hónaljszaga
lesz a ledobált ingeimnek?
Undorodsz majd, ha érvelek
s beszédem habos fortyogása
eláraszt, csak hogy higgy nekem
higgy bennem, kiről jól tudod,
hogy mi vagyok – jobban magamnál?
Felgyűlik majd
szádban a nyál
kéreg-alatti, nyers
szódabikarbóna-sava?
Világot úszó ebihal-röptöd
másodkéz-forrása vagyok.
Meg nem bocsáthatod, de köpj ki,
kiköpött apádat ne nyeld le!
S te bocsáss meg nekem, Apám!

Al mio figlio
 
Sarà allo stesso modo? Lo odierai
quando mi alzerò al mattino,
raschierò la gola e sputacchiando
soffierò il naso nel lavandino?
Odierai il suono sibilante
quando svuoterò la vescica?
Lo troverai ributtante,
se mi volterò dietro le donne, con
le mani armeggio nervosamente,
o se con la maschera del ghigno
scruto sul viso altrui il consenso,
strappo i peli delle sopracciglia,
gratto con le unghie la mia barba
ispida, e le mie camicie tolte
avranno l’odore delle ascelle!
Sarai disgustato se discutendo
t’inonda lo spumoso sobbollire
del mio parlare, affinché tu mi creda,
creda in me, che mi conosci e lo sai bene
cosa sono – meglio di me stesso?
S’accumulerà nella
tua bocca l’acido sottocorticale,
del bicarbonato crudo,
della saliva?
Sono la fonte d’accatto del tuo volo
di girino che nuota nel mondo.
Non potrai perdonarti, ma sputami fuori,
non ingoiare tuo padre sputato fuori.
E tu, perdonami, Padre mio!