Márai Sándor: Ötvenkilenc

Élsz, „úr ír" - s már ideges tűzzel fénylik
A világ, mint vihar előtt a táj.
Villanásokat zord zörej kísér itt,
A távol zúg, zsong, harsan, kiabál.
Mellékmondatot kalapálsz kerekre
S egyszerre mintha görcs állna kezedbe,
Felnézel és iszonyodsz: mint akit
Álmából tűzvész ébreszt s elvakít.

^*Az „Úr ír” a régi ábécéskönyvek egyik első

mondata volt.

Vivi, “signore scrive” – il mondo arde di un fuoco
nervoso, come il paesaggio prima dell’uragano.
Qui le saette sono seguite dai rumori cupi,
la lontananza stormisce, ronza, tuona, grida.
Cerchi di correggere una proposizione errata,
d’un tratto senti la mano come rattrappita,
alzi lo sguardo e provi orrore, come colui, che
dal sonno viene svegliato e accecato dal rogo.
 
*“Signore scrive” era una delle prime frasi degli
antichi abbecedari.