Márai Sándor: Hatvankilenc

Ez a sírbolt világ volt, s most kitárta
Sötét mélyét, mint egy leprás torok.
Kapaszkodj jól a kósza holdsugárba,
Mint őseid, a conquistador - ok.
Földrészek zengenek a tünde fényben,
Nyög s vijjog, mint Memnón - szobor,
                                                   a föld.
Felelj a magányosok énekével,
Mind kántál, aki sorsot örökölt.
                                

Questa tomba era un mondo, ora è dischiuso
Il suo abisso oscuro, come un fosso lebbroso.
Aggrappati forte sul raggio di luna vagante,
Come i tuoi avi, i conquistadores.
Continenti risuonano nella luce effimera,
Geme e squittisce, come la statua di Memnone,
                                                             la terra.
Rispondi con il canto dei solitari,
Avendo ereditato un destino, salmodiano tutti.