Márton László: Bowen monológja, sötétben

Hol szabadság van,
ott szabadság van
nemcsak az elpusztított tájban,
nemcsak a lelki félhomályban,

hol büntet s nem kitüntet
a csüggedő tekintet,
nemcsak a parttalan vitákban,
nemcsak a promiszkuitásban

nyilvánosság előtt s az ágyban,
a szállhatatlan szállodákban,
a jégveremben és az étteremben
és a vasúti menetrendben,

ott szabadság van
az orrban és a szájban,
az okozatban és az okban,
a felgyűlt szemétkupacokban,

mikre szabadon száll a döglégy,
ott a mulandóság: öröklét,
hol szabad a tárgyak esése,
mint az emelkedés esélye,

ott szabadság van
nemcsak a méltatlankodásban,
a társadalmi erjedésben,
a rémhírterjedésben,

a félelemben és a sérelemben,
ott minden szabad mindenkivel szemben:
hol szabadság van,
ott szabadság van

minden lerakódó mocsokban,
anyagokban s műanyagokban,
abban, ahogy a ködből
ezerféle zaj bömböl,

abban, hogy mi sem titkos:
tudható, ki mit dugdos;
hol szabadság van,
ott szabadság van

nemcsak a nagybetűs címekben,
a célzatos újságcikkekben,
és nemcsak abban, hogy a hátsó
gondolatok mögül kilátszó

leghátsók mögül egyik-másik
gondolatlanság is kilátszik:
hol szabadság van,
ott szabadság van

az áram- és a gázszolgáltatásban
és minden málladozó házban,
a szerződések betűjében,
az ígéretben és a szószegésben,

abban, ahogy felnő a gyermek,
akit szülei nem nevelnek;
hol szabadság van,
ott szabadság van

a részletekben s a totalitásban,
a bármiről hihető jóban,
apátiában és agresszióban,

az elzárt olajvezetékben,
a műholdakkal figyelt égben,
az értelmetlen mondatokban,
a szótövekben és ragokban,

a teljes bizonytalanságban,
a levegőnek mondott mérgesgázban;
szabadságot világít át a röntgen,
szabadság van a börtönökben,

hol szabad szabályok lakolnak,
kiknek a mánál szabadabb a holnap,
s ha megpróbálna bárki
a szabadsággal szembeszállni,

az a megtestesült szabadság,
melyért az életüket adták
oly sokan; és most szabadság van,
középszerû, fantáziátlan,

s mint a beton, olyan tömör lesz,
megízleled és megcsömörlesz,
de nem menekszel tőle mégse,
mert nincsen se hossza, se vége,

te is egy darab szabadság vagy,
s ha meghalsz, a szabadság rádfagy:
ő mondja meg, mi lettél,
hírtelenebb hírednél.

1992

Kde je sloboda,
tam je sloboda
nielen v zničenej krajine,
nielen v duševnej polotme,

kde trestá a poctu odoprie
malátne nazeranie,
nielen v bezbrehých kontroverziách,
nielen pohlavných obcovaniach

pred verejnosťou v posteli,
v každom neobsaditeľnom hoteli,
v reštaurácii a v ľadovej jame
a v železničnom časovom prehľade,

tam sloboda panuje
v ústach a v nose,
v účinkoch a v príčinách,
v nahrnutých smetných kôpkach

na ktoré bzučivka voľno pristane
tam je pominuteľnosť: posmrtné bytie
kde pád vecí je voľný,
ako vzostup nádejný,

tam sloboda vladári
nielen v zlosti,
v kvasení spoločenskej,
v šírení správy poplašnej,

v krivde a v strachu,
tam je všetko povolené voči každému:
kde je sloboda,
tam je sloboda

vo všetkých ufúľaných nánosoch,
v hmotách a v plastoch,
v tom, ak zo hmly
huk vreští tisíc smermi,

v tom, čo nie je tajné:
kto čo skrýva; je známe,
kde je sloboda,
tam je sloboda

nielen vo verzálkových nápisoch,
v zámerných novinových článkoch,
a nielen v tom, že vyčnieva
zadných myšlienok spoza

spoza najzadnejších aj jedna
či druhá neuváženosť vyčnieva:
kde je sloboda,
tam je sloboda

v prúdových- a plynových dodávkach
a vo všetkých zvetraných budovách,
v zmluvnom písmene,
v sľube a v zrade,

v tom, ako vyrastá dieťa,
ktorého nevychovávajú rodičia;
kde je sloboda,
tam je sloboda

v podrobnostiach a v totalite,
v čokoľvek uznanom dobre,
v apatii a v páde,

v uzavretom ropovode,
v satelitmi skúmanej oblohe,
v nezmyselných vetách,
v slovných koreňoch a v koncovkách,

v úplnej neistote,
vo vzduchu v jedovatom plyne;
slobodu röntgen ožiari,
v žalároch sloboda vladári,

kde voľné pravidlá pykajú,
a len slobodné zajtrajšky svitajú,
a keď sa ktokoľvek pokúsi
postaviť sa na odpor slobody,

bude to stelesnená sloboda,
za ktorú sa zriekli života
mnohí; a teraz sloboda vládne,
priemerná, bez fantázie,

ako betón, prejde do tuha,
okoštuješ a spríkriš sa,
ale neunikneš mu predsa,
bo nemá ani konca ani kraja,

kúskom slobody si aj ty,
tá ti ale primrzne, ak mŕtvy si:
ona ti hučí do tvojho osudu,
o tebe ani chýru, ani slychu.

1992